(EN)
We are counting...0…1,2,3,4,5 and go! We are ready!
I have to admit that I had no idea how many hours we traveled. According to our group leaders, it was many hours. It seemed like minutes. No wifi, no phones, no obligations, just getting to know each other, meeting all the interesting people that I am sure I will love and remember for a long time.
If a stranger got on the bus, he would have thought that we had known each other for dozens of years, but in reality, only one day has passed.
We were singing and playing during the trip on the bus. It is so surprising that nobody was shy or feeling embarrassed, we were singing naturally, no matter if we hit the right note or not, the important thing was that we sang from our hearts.
From Mezőtúr we travelled to Székesfehérvar. After visiting the city of the kings, we continued our trip to the Balaton to have a swim in the lake!
It was difficult to leave the refreshing water, but the next city was waiting for us. When we arrived to Pècs, we had the luck to see a performance by several artists on the festival of lights. We had a lot of fun!
As I was looking around, I saw happiness and satisfaction on the faces. I was thinking that if the first two days were so amazing, how will the following ones be?
We have to enjoy it! We have to live these moments and remember them well.
Regina,
Bethlen group
(HU)
Számolunk...0...1,2,3,4,5....és indulás!
Rákóczisok útra készen,
Bethlen csapat a buszban lészen!
Be kell valjam, fogalmam sincs, hogy hány órát utaztunk. A vezetők szerint nagyon sokat. Ez a nagyon sok idő olyan gyorsan elrepült, mintha csak egy perc lett volna. Semmi WIFI, telefon, semmittevés, csupán ismerkedés, pontosabban barátkozás olyan értékes emberekkel, akiket biztos vagyok benne, hogy még jó sokáig szeretni és emlegetni fogok.
Ha valaki „idegen” beült volna a mi kis buszunkba, szerintem azt hihette volna, hogy ez a csapat már vagy ezer éve ismeri egymást, pedig csak 1 napja tart a tábor.
Énekléssel, gitárjátékkal, dobolással mulattuk el a buszban töltött időnket. Annyira meglepő, hogy itt senki sem szégyenli magát, nem fél, énekelünk, ahogy énekelünk, az a lényeg, hogy ezt szívből tesszük.
Mezőtúrról Székesfehérvárra utaztunk. A királyok városának híres-neves részei meglátogatása után, elindultunk Siófokra, a Balatonra! Alig vártuk, hogy csobbanjunk egy nagyot.
A Balatont fájó szívvel hagytuk ott, de el kellett indulnunk, várt ránk a következő táborhely Pécs. Itt épp a Fények Fesztiváljának a kellős közepébe pottyantunk bele, így még egy látványt nem kímélő, csillogós, levegőben repkedő művészeket is láthattunk. A hab a tortán kifejezés ide nagyon jól illik, csak a torta mi voltunk!
Ahogy körbenéztem, mindenki arcán láttam a boldogságot az elégedettséget és a kialakult „Rákóczis vagyok” identitást. Gondoltam magamban, hogyha ilyen fantasztikus volt az első két nap....milyen lesz a többi?
Nade újra reggel, nincs sok idő az írásra. Menni kell! Élvezni! Átélni és jó mélyen elraktározni ezt a sok jó élményt!
Regina,
a Bethlen csapatból
