(EN)

It is time for the last post of the 23^rd Students Without Boundaries program. When I think about the last twelve days, I feel something strange in my chest…I feel like it has been months that I met with 100 youngsters, coming from all over the Carpathian basin. They didn’t even know each other’s name a few days ago and they didn’t know that they would live together one of the greatest experience of their teenage years in these two weeks.

These people are already at home but their story haven’t finished yet. As the old wise men in the village say: if a story comes to an end, it is the start of something new, maybe of something even better. Even though the 23^rd Students Without Boundaries program is officially finished, the participants are now keeping in touch through the internet and they are speaking about the miracle that they have recently experienced in the program. For example, there is now the new facebook group of the Zrínyi team, where the members keep sharing their feelings and thoughts about the last two weeks in the form of videos and posts. In the following you can read the post of Katona Veronika from Subcarpathia.

“It was an incredible dream. An incredibly wonderful dream. Maybe if I wrote it down, it would become a reality…so I will try.

I dreamt that I am going for a long journey. I was afraid because I didn’t know anybody but I got on the road. I was driven by my curiosity and I knew I had to do it. Then I felt uncertain…but this uncertainty was also gone when I met with my leaders on the road.

Then it began…it was the bus…yes, it was the bus where I started to get to know that 50 persons that were defining my adventure and on one point they were defining also me. These 50 persons, who are one by one precious, special and wonderful personalities, with them I departed on my adventure, crossing the whole country, learning about history and culture and developing a new point of view to the world. The days were passing by and I met them all, we were dancing and singing together, we created together, we discovered cities together, we got tired together and we got energy from each other to continue. I learnt so much from them! Oh, I learnt so much!

First of all, I learnt that I shouldn’t have any prejudice…because not everything is gold that shines, and not every gold is shining…these people were not even gold, they were diamonds…and if some light fell on them, they were shining bright. Then I learnt to be open; to live the good moments; to be nice; to smile always because the life is beautiful; that being precise is a virtue. But the most important thing is to be myself…and to love myself because I am not alone in this world. This was always very difficult to me…and a bit it still is…but I started a road, my road…a road towards accepting…and I don’t know how to say thank you for them, because they were holding my hands at the first steps.

The feeling that was always there during this adventure is the most similar to completeness. Maybe I have never felt to complete but what the dreams capable of?

And when the dream was coming to its end I was a bit scared, I didn’t want it to be over and I was denying even the thought of it. Of course, sometimes it came to my mind, but I was not able to understand that it could be over. I have only realized it when the people from dream were leaving one by one through the door and seeing it made me scared…luckily, it was just a moment…because in the next second I felt that I shouldn’t be afraid, I knew that they will come back and I am not seeing them for the last time now. I was sure that they became my family, yes, they are a bit far away but for this reason our ties are even stronger.

Thank you for everything! And I want you to know that I love you all! Let’s prove that we are a strong community that is able to stay together. Let’s go Zrínyi! ♥”

I think that when a person is writing, creating, or doing anything else from its heart, this gives credibility to ones’ deeds. The program gave this to Veronika and also to the other participants. I remembered the thought of one of my friend from the program: I am homesick, even though I am at home. Year by year strong ties are developing between the students from all over the Carpathian basin. And although the program is finished, great friendships were born that connect our lives and that involves a lot of opportunities for the future.

Finally, I would like to say thank you to all the people who worked on this blog, to all the writers, maintainers and translators. And also to you, dear reader, that you were respecting us with your kind attention and like this you lived together with us the program. Even though the blog is over for this year, you have to know that something new has begun… 

With love and respect,
Köllő Magor Örs

(HU)

Elérkezett az idei év utolsó bejegyzésének ideje, hiszen néhány nappal ezelőtt lezáródott a XXIII. Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor. Ha visszagondolok az elmúlt tizenkét napra felvillan a mellkasomban egy szorító, leírhatatlan érzés... úgy érzem mintha hónapokkal ezelőtt találkoztam volna száz elragadó, külhoni fiatallal, akik akkor még egymás nevét sem tudták és nem is sejtették, hogy fiatalságuk egyik legvarázslatosabb élményét fogják átélni az elkövetkezendő két hétben.

Ugyan a résztvevők már egytől-egyig hazatértek, a táborban elkezdődött mese nem ér véget, sőt. A bölcs öregek úgy tartják falvainkban, hogyha egy történet befejeződik, a helyébe elkezdődik egy új, talán valami még magasztosabb...  ha véget is ért hivatalosan a XXIII. Mozgótábor, a táborozó fiatalok felvették egymással a  kapcsolatot a világhálón, beszélgetnek és szájról-szájra adják tovább azt a csodát, amit ők saját maguk a szemükkel láttak s tapasztaltak. Ezáltal kialakulnak zártkörű internetes csoportok, mint az idei Zrínyi-s facebook csoport  is, ahol  a csapattagok hol írásban, hol videóban osztották meg hálával eltelve érzelmeiket, gondolataikat, összegezve az elmúlt két hetet. Egy ilyen, teljesen spontán bejegyzés született meg a napokban, amelyet egy kárpátaljai lány, Katona Veronika írt.

„Hihetetlen álmom volt.Hihetetlenül csodálatos álmom.Talán ha leírnám...akkor valósággá válhatna...egy próbát bizonyosan megér.

Azt álmodtam,hogy egy nagy utazásra indulok.Szorongtam, mert közelebbről senkit nem ismerve kellett nekivágnom,de elindultam,mert hajtott a kíváncsiság és már az elején éreztem,hogy mindegy hogy hogyan,milyen körülmények között,de mennem kell.Aztán elbizonytalanodtam...de ez a bizonytalanság is elillant már az első állomáson, amikor is megismerhettem kalandos utam vezetőit.

Majd elkezdődött...a busz...a busszal kezdődött minden..ott kezdtem el megismerni azt az 50 embert.. akik meghatározták a kalandomat és így, az álomból felébredve, rájöttem arra, hogy engem is megváltoztattak egy ponton. Ezekkel a hihetetlenül értékes, különleges, csodálatos és kedves emberekkel vágtam neki az egy egész országon átívelő, történelmileg, kulturálisan fontos színhelyeket felfedező és egy egész világszemléletet megváltoztató kalandomnak. Teltek a napok és egyre jobban megismertem őket, együtt énekeltünk, együtt táncoltunk, együtt alkottunk, együtt jártunk be városokat, együtt fáradtunk el és egymásból merítettünk energiát a folytatáshoz. Rengeteget tanultam tőlük. Oh!-annyi mindent.

Elsősorban azt, hogy ne legyenek előítéleteim... mert nem minden arany, ami fénylik... és nem minden fénylik, ami arany ... hát ezek az emberek nem is aranyak, hanem gyémántok voltak... és ha a fény rájuk esett, szemet vakítóan és gyönyörködtetően csillogtak.. Aztán azt, hogy legyek nyitott.. a jó dolgokat meg kell élni; legyek kedves; mindig mosolyogjak, mert az élet szép; a pontosság nagy erény. De a legfontosabb talán mégis az, hogy merjek ÖNMAGAM  lenni... és, hogy SZERESSEM önmagam, mert nem vagyok egyedül a világban. Ez nekem mindig nagyon nehezemre esett... és még esik is... de elindultam egy úton, az utamon... az elfogadás felé... és ezt nem tudom eléggé megköszönni nekik, mert ők fogták a kezem az első lépéseknél.
Azt az érzést, ami végigkísérte ezt a kalandot leginkább a teljesség érzéséhez tudnám hasonlítani. Talán még soha nem éreztem igazán teljesnek magam, de mire nem képesek az álmok?!

Aztán az álmom végéhez közeledve megijedtem picit, nem akartam, hogy vége legyen és nem is vettem tudomást erről az eshetőségről. Persze néha eszembe jutott, de nem igazán tudtam felfogni, hogy ennek vége lehet. Csak akkor tudatosult bennem, mikor az álmom főszereplői egyesével.. sorra léptek ki a bejáraton és ezt látva, egy pillanatra, fojtogató érzés fogott el és tényleg megijedtem... még szerencse, hogy csak egy pillanatig tartott... mert aztán éreztem,hogy nem kell félnem, tudtam, hogy álmom főszereplői visszatérnek majd és hogy nem most látom őket utoljára. Bizonyossá váltam abban, hogy ők már, bár kissé távoli, de annál erősebb és összetartóbb családommá váltak.

Köszönök nektek mindent.. és azt akarom,hogy tudjátok, hogy NAGYON,DE NAGYON SZERETLEK TITEKET! Bizonyítsuk be, hogy vagyunk olyan erős közösség, amely képes megmaradni. Hajrá Zrínyi!♥ ” 

Azt hiszem, amikor bármely ember szívének legtisztább szeretetéből ír, alkot, cselekszik hitelességet nyer. Veronikának, ahogyan sok-sok más ifjúnak is ezt adta a tábor. Idevág egy táborozó társam gondolata:„honvágyam van, pedig itthon vagyok”, hiszen évről-évre erős kötelék alakul ki a táborozók között, Délvidék, Erdély, Kárpátalja és Felvidék fiataljai között. Ugyan a tábor véget ért, a sziklaszilárd barátságok életeket fontak össze a jövőt tekintve, rengeteg esélyt, lehetőséget hordozva magukkal.

Végül szeretnék köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik nélkül a blog nem működött volna, így  fordítóinknak, azoknak akik a blog működéséért voltak felelősek, és nem utolsó sorban hálásak vagyunk Neked is kedves olvasó, hogy megtiszteltél figyelmeddel, és velünk együtt te is átélted a Tábor élményeit. Habár az idei blog most véget ér, tudnod kell, hogy valami újra elkezdődött...  

Tisztelettel és szeretettel:
Köllő Magor Örs

(EN)

When we have arrived, we didn’t think that the last day would come, but still it did. It was just like a usual morning, still it was different, since we knew that soon we had to say goodbye. The day started with an ecumenical mess and then we were preparing for the closing ceremony in the afternoon. We were not able to believe that the day after we had to go home.

During the probes, we were a bit insecure but when we stepped on the boat, we gained self-confidence and we believed that we were able to do our best. We all realized that we are unique and we all belong together. We will never forget what the Student Without Boundaries program gave to us, our national identity became stronger and we are proud of nation!

On the sailing trip we met a lot people, who helped us from the background and it was nice to get in contact with them. We expressed our gratitude for them with the love coming from our heart.

And finally, we would like to say thank you to our group leaders! Thank you for everything, you did a great job! We love you all and we promise that we will never forget you! 

Hanna Csopák
Enikő Barkóczi (Bethlen group)

Generációk találkozása / Meeting of the generations

(HU)

Mikor megérkeztünk nem is gondoltuk, hogy eljön az utolsó nap, de mégis eljött. Ugyanolyan reggelnek bizonyult ez a reggel is, mint a többi, de valami más volt, hisz tudtuk, hogy ma már búcsúznunk kell. A napunkat ökumenikus Isten tisztelettel kezdtük, hiszen hiszen vasárnap van, majd próbákkal és készülődéssel folytattuk napunkat a gála hajózásra. Szinte még akkor sem fogtuk fel, hogy holnap már mennünk kell.

A próbák alatt, lehet hogy nem voltunk biztosak abban, hogy mit tudunk, de amint felszálltunk a hajóra magabiztosak lettünk és bíztunk abban, hogy képesek vagyunk mindazt amivel készültünk a lehető legjobban adjuk elő. Felfogtuk azt, hogy egyediek vagyunk és összetartozunk. Soha nem felejtjük el amit itt kaptunk mert megerősödött magyarság tudatunk és büszkék vagyunk nemzetünkre!

A hajón rengeteg olyan emberrel találkoztunk, akik a háttérből segítettek minket, s szerencsénkre velük is kapcsolatot alakítottunk ki. Igaz meghálálni nekik szívből jövő szeretetből tudtuk mindazt amit kaptunk.

Most pedig hozzátok szólunk vezetőinkhez! Köszönjük mindazt amit tőletek kaptunk, mert nagyon odaadóan végeztétek a munkátokat. Nagyon megszerettünk Titeket s ígérjük soha nem felejtünk el.

Csopák Hanna
Barkóczi Enikő (Bethlen csoport)

A Zrínyi csoport / The Zrínyi group

Szavalat / Recitation

Táborozók és támogatók egy asztalnál / The campers and sponsors at a table

(EN) 

Life has several paths and as the time passes these paths can take thousand different directions, but until our heart beats for the same goal, we take the challenges of today and we create a better tomorrow. The “Outcasts” movie is an excellent example of this thought.

Today we met the story of two persons that is connected with several tragedies like the holocaust, the Nazi invasion and the malenkij robot. The main characters of the movie, which was directed by Zsuzsa neni, are Berci bacsi and Suti bacsi, who were born in Nagyszőlős, Subcarpathia. The film starts at this place with the two men, who are came back to their native city after being expatriated from it many many years ago. By following an unfulfilled love story, we get to know the injustice of the war, the treason, the inhuman treatment, the suppression, the hatred and the power of love that finally surpasses everything.

Suti bacsi and Berci bacsi were also present, they watched to movie with us and they answered our questions, struggling with their tears. Among other things, Suti bacsi talked about his immense pain because his own nation had betrayed him, but he discovered, that with hate he is only causing pain for himself. Their story showed us that only love can put an end to hate.

After lunch, we visited the Franz Liszt Academy of Music where we had a spectacular view. We were amazed by the frescos, walls decorated by Zsolnay ceramic and crystal bubbles in the building. We would have spent days by looking at them, but the dinner was already waiting for us in the Mathias Corvinus Collegium (MCC). After dinner, we had a small closing ceremony. Everybody got a nice package of books, a t-shirt with the logo of the program and we officially became members of the Rakoczi family. At the end, we sang the hymn of the Student Without Boundaries Program and we let ourselves be taken away by the emotions.

Patrícia Varga 
István Ferencz (Zrínyi group)

(HU)

Az életnek számtalan útjai vannak, s az idő múltával ezek százfelé szakadhatnak, de amíg szívünk egy célért dobog, nekivágunk a küzdelmes mánk és teremtünk egy szebb holnapot. A ,,Kitagadottak” című film kitűnő példája ennek a gondolatnak.

Ma megismerkedhettünk két csodálatos ember példátlan élettörténetével, amely érintett több komoly témát, úgy mint a holokauszt, a náci megszállás, a malenkij robot és megannyi háborús borzalom. A Zsuzsa néni által rendezett nagy sikerű film két főszereplője Berci bácsi és Suti bácsi Kárpátalján, Nagyszőlősön születtek, ezen a helyen kezdődik a film is, amely a szülőföldjükről kitiltott, hontalan meghurcoltak hazatérésekor feltörő érzelmeit mutatják be. Egy beteljesületlen szerelem történetén keresztül nyerhetünk betekintést a háború igazságtalanságaiba, árulásba, kegyetlen bánásmódba, elnyomásba, gyűlöletbe és a szeretet végül mindenen felül kerekedő erejébe.

Suti bácsi és Berci bácsi jelen voltak a filmnézésnél és könnyek között válaszoltak kérdéseinkre. Válaszaik között elhangzott Suti bácsi mérhetetlen fájdalma saját népe árulása miatt, mely sokáig emésztette lelkét, gyűlölte magyarságát, de rájött arra, hogy gyűlöletével egyedül önmagának okoz fájdalmat. Számunkra rendkívüli élettapasztalatuk különleges példája annak, hogy a gyűlöletnek soha nem a gyűlölet, hanem a szeretet vet véget.

Egy kiadós ebéd után meglátogattuk a Budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémiát, ahol lenyűgöző látvány fogadta letargiába zuhant csapatunkat. Fantasztikus freskók, Zsolnay kerámiával dekorált falak és elbűvölő üveggömbök kápráztattak el bennünket. Napokat tudtunk volna eltölteni a gyönyörködéssel, de mivel a vacsora már várt ránk a Mathias Corvinus Collegiumba (MCC) kellett mennünk. Miután jól laktunk, a díjátadás következett, ahol a tábor összes résztvevője jelentős könyvjutalomban részesült, Rákóczi címeres pólókat kaptunk, hivatalosan is a Rákóczi Családi Kör tagjaivá váltunk. Ezt követően elénekeltük a Rákóczi Mozgótábor hivatalos himnuszát, a ,,Hajrá kisebbség előre”-t. Az igazi érzelmi kifakadás pedig ezt követően következett.

Varga Patrícia
Ferencz István (Zrínyi csoport)

Suti bácsival a film után / With Suti bácsi after the movie

Spontán csoportos ölelés Suti- és Berci bácsinak / Spontaneous group hug to Suti and Berci bácsi

Isten hozott a Rákóczi Családi Körben / Welcome to the Rákóczi Family Cirkle

(EN)

Today’s beautiful sunshine was perfect for a visit to both the Parliament and Mathias Church (Mátyás Templom).

Our first stop was the Parliament where we had a chance to see the Holy Crown as well as other coronation jewels.  Afterwards we headed to the Mátyás Church where we travelled back through the country’s history followed by a trip to the House of Hungarian’s museum which is an interactive exhibit about what it means to be Hungarian.

The highlight of the day was a visit to the House of Terror Museum where we relived the communist system’s darkest moments.  The mood was lifted by a Pub Quiz night to close out another full day at the Students Without Boundaries Program.

Tibor Bálint
Szende-Mária András

(HU)

A mai napsütéses időjárás kitűnő volt a parlament valamint a Mátyás templom megtekintésére.

Első  megállónk az Országház volt, ahol megtekinthettük a koronázási ékszereket. Később utunk a Mátyás templomba vezetett, ahol visszakalauzoltak minket a régi időkbe. Ezt követően a Magyarok Házában érdekes interaktív kiállítást csodálhattunk meg.

Napunk megkoronázása volt a Terror Háza Múzeum, ahol átélhettük a kommunista rendszer borzalmait. A Terror Házában átélt lelki trauma után kedvünk helyreállt egy érdekes ,,kocsma” kvíznek köszönhetően, ahol alkoholmentes söröket nyerhettünk. :D

Bálint Tibor
András Szende-Mária

Huszár öltözetben / Hussar clothing

A videó ide kattintva tekinthető meg / The video is available here

(EN) 

The Students Without Boundaries Program has been taking place since the last day of June. Until now, the Rakoczi Foundation has helped more than three thousand high school students to broaden their horizons, to get to know each other. They created a family, a network which is a testimony: we belong together, we are connected. They helped us experience the treasures of Hungary and proved to us that being Hungarian is a gift. The Aykler family has been working on this noble goal for nearly twenty five years, bringing together students from Serbia, Transylvania, Transcarpathia and Slovakia.

Twenty three years. The last twenty three years required a lot of work, energy and patience. Over time, the legitimate question arose, is it worth fighting and striving for? The same question also arose in the coworkers, leaders, organizers and donors of the Foundation. Is it still worthwhile today, when opportunities are so much wider than 10-15 years ago? This is a serious and complex question, in spite of the fact that the answer is simple and straightforward – YES. Maybe even more so today than 5-10-15 years ago, when modern technology and development isolates people from human contact, alienates them from their natural environment and extinguishes the last spark of national identity. One of the basic aims of the Foudationás travelling camp is to prevent this, to show how to be a productive member of a community without boundaries, be and organizer of and contributor to it. The camp demonstrates to us what it feels like to be a Hungarian, what a treasure it is that we were born Hungarian, regardless of where we were born or live today, even in this accelerated, connected world. Also, the camp has a tremendous moral value, serving as exemplar how to improve the lives of hundreds of young people merely through love, determination and self sacrifice

Yes, it is worthwhile. It is unquestionably proven by the Zrinyi groupás Sunday evening program Who Knows What, where everybody demonstrateds their talents, brought their local traditions and once again, in spirit, united the Southern and Northern regions, Transylvania and Subcarpathia. Forty six young people from the Carpathian basin, in 32 numbers and through three hours, held us all spellbound, made us laugh and cry and become sentimental. This evening was the well deserved fruit of the tiresome work of the past year. These priceless three hours stand as proof that Hungarian values, traditions are still alive and strong. The talented young people brought out tears and strong emotions through dance, song and poetry. This is the evening, and these are the two weeks, which promise strength, determination and motivation for the future. Yes, it most certainly is worth it.

Magor Örs Köllő (Zrínyi group)

A Zrínyi csoport vezetői: Dancs Krisztina, Köllő Magor Örs, Péntek Bori, Lukács Tibor
Leaders of the Zrínyi group: L-R: Krisztina Dancs, Magor Örs Köllő, Bori Péntek, Tibor Lukács

(HU)

Július első felében zajlik a 23. Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor, most  mondhatja el az Alapítvány magáról, hogy három ezer külhoni fiatalt  kötött össze, színesítette világra való rálátását megteremtve közöttük egy családi kapcsolati hálót, mely egy életre bizonyságot ad: egymáshoz tartozunk, valami összeköt Bennünket.  Megismertette velük Magyarország kincseit élményeket élményekre halmozva és bizonyította be nekik, hogy jó magyarnak lenni.  Lassan egy negyed évszázada dolgozik az Aykler házaspár és lelkes csapata ezen rendkívül nemes cél érdekében, összetoborozva  Délvidék, Erdély, Kárpátalja és Felvidék fiataljait és egy életre szóló élményt szerezve ezáltal nekik.

Huszonhárom esztendő. Az elmúlt huszonhárom év rengeteg munkát, időt, energiát és türelmet követelt. Időközben jogosan felmerülhetett a kérdés, hogy megéri még ezért harcolni, küzdeni? Felmerülhetett ez a kérdés az Alapítvány munkatársaiban, a vezetőkben, a szervezőkben és a támogatókban. Érdemes még most is, amikor a lehetőségek palettája messzemenően színesebb és szélesebb, mint 10-15 évvel ezelőtt. Komoly, nehéz és komplex kérdés ez, ennek ellenére a válasz egyszerű és határozott, megéri. Talán jobban, mint ezelőtt öt-tíz-tizenöt éve,mivel most a technika és a fejlődés hátulütői tönkre teszik az emberi kapcsolatokat, elidegenítve őket környezetüktől, eloltva bennük a nemzeti öntudat legutolsó szikráit is. Az Alapítvány Mozgótáborának egyik alapvető célja pedig pont ezt előzi meg, hiszen megmutatja nekünk, hogyan lehet országhatárok nélkül egy közösség szerves része lenni, azt szervezni, azzal együtt élni. Megmutatja nekünk, milyen érzés valójában magyarnak lenni, hogy mekkora érték az, hogy  magyarnak születhettünk, függetlenül élet- és születési helytől még a mai ,,felgyorsult” világunkban is. Ezen felül a Mozgótábornak hatalmas erkölcsi példaértéke is van, hiszen megmutatja azt is, hogyan lehet csupán szeretettel, kitartással, önfeláldozással száz, meg száz fiatal életét jobbá tenni.

Igen, megéri. Megéri és ezt megkérdőjelezhetetlenül bizonyítja a Zrínyi csoport vasárnap esti ,,Ki Mit Tudja”, ahol mindenki megmutatta tehetségét, elhozta az otthoni hagyományokat és újra egyesítette lélekben Délvidéket, Erdélyt, Kárpátalját és Felvidéket. Negyvenhat külhoni fiatal harminckét csodálatos produkciója három órán keresztül szótlanul, vigadalomban, könnyekben, meghatódottságban tartott minket, egymást, mindenkit. Ez az este az elmúlt év fárasztó munkájának jól megérett és megérdemelt gyümölcse. Egy megfizethetetlen három óra, amely bizonyítja, hogy a magyar értékek, hagyományok még mindig élnek, élesek és erősek. Könnyek között, érzelmekkel eltelve bontakoztak ki a tehetségesebbnél tehetségesebb fiatalok, legyen szó táncról, énekről, szavalatról.  Ez az az este és ez az a két hét, amely erőt, bátorságot és motivációt ad a jövőre tekintve, hogy igenis megéri.

Köllő Magor Örs (Zrínyi csoport)

A "Ki Mit Tud" hatása / The effect of the Talent Show

(EN)

We spent today mostly traveling, obviously in our usual, cheerful mood and good spirits. After waking up and having breakfast we headed to Székesfehérvár.

We crossed through the capital and caught a glimpse of the landmarks in the city center and so were eager to learn more about Budapest. Our group spent the afternoon in the “city of kings”. Due to the restoration works we didn’t manage to enter the Cathedral, but took a peek at it through the window.

While we were approaching the Balaton, the bus echoed with our songs: The Szabó Balázs Band charmed us many times with their song, Bájoló. The beauty of the Balaton exceeded all of our expectations and we were excited to enter the water and ride the waves. What was out of limits yesterday in the swimming pool was not forbidden here, and we enjoyed the lack of rules. More and more games   emerged and we had a great time.

With wet hair and burned shoulders we approached Pécs. We got to know our local team leaders and continued to get to know each other. We sang a song to our birthday girl and went to get some rest in a good mood. 

Ráhel Orsolya Czire
Szilamér Kedves (Zrínyi group)

Pécsett / Zrínyi group at Pécs

(HU)

A mai nap java részt utazással telt. Mindez persze a szokásos derűs, jó hangulatban. A gyors ébresztő után megreggeliztünk, és Székesfehérvár felé vettük az irányt.

A fővároson átvágva meglestük a fontosabb épületeket egyenlőre csak az ablakokon át, türelmetlenül várva hogy mindezt majd részletesebben tanulmányozhassuk. A délutánt a királyok városában töltöttük. A kis bazilikát tekintettük meg az ajtóból, ugyanis abban restaurálási munkálatok folytak.

A Balatonhoz közeledve énekszótól volt hangos a busz, Szabó Balázs bandája ,,bájolt” el minket több ízben is. A ,,magyarok tengeréhez” érkezve a látvány minden várakozást felülmúlt és izgatottan vetettük magunkat a lusta hullámok közé. Ami tegnap nem fért bele az uszoda keretei közé, azt ma, szabályok híján kiélveztük. Egyre több játék került elő és a hangulat a Nap sugarai felé közelített.

Vizes hajjal és leégett vállakkal céloztuk meg Pécset. Megismertük a helyi vezetőinket és egymásról is további érdekességeket tudtunk meg. Tapsolva és énekelve köszöntöttük fel a szülinaposunkat, majd ünnepi hangulatban nyugovóra tértünk.

Czire Ráhel Orsolya
Kedves Szilamér (Zrínyi csoport)

Fagyi szünet Mohácson / Ice-cream brake at Mohács

(EN)

Our journey started early today: first we had a hearty breakfast in the dining room, and then we headed to Kosice (Kassa) for sightseeing, the first program of the day.

Although the journey seemed long and exhausting, Lukacs Tibor, our team leader managed to ease the tensions with a few amusing anecdotes and cheered us up; we were in such a good mood, that we sang along throughout the several hours of travel.

After arriving to Kassa we admired the St. Elisabeth Cathedral and we paid our respect to Francis II Rakoczi in the crypt beneath the Cathedral. Next, we visited the Rakoczi museum, which is a replica of the home of II. Rakoczi Ferenc  in Tekirdag, Turkey, where we learned a great deal about his life and the period he had spent in exile.

We then returned to Hungary and headed to Vizsoly to see one of the first copies of the Holy Bible translated into Hungarian and to learn about the first printing presses.

Our next stop was Tállya, a village in the famous Tokaj-Hegyalja wine district. We visited an Evangelical  church which is the place where Louis Kossuth was baptised.  Károly Koroknay shared his extensive knowledge about the history of the village and the wine district in general, its peculiarities and beauty. After his meaningful presentation our group headed to the wine cellars of the Hollókői family, where we spent a wonderful time, tasting high quality wines from this particular region, enjoying and dancing to live folk music and eating pogacsa, a Hungarian traditional pastry. We then headed home to have dinner and get some well deserved rest.  

Dávid Hidi 
Zsóka Vitálos

Rákóczi Ferenc emlékházánál a Zrínyi csoport / Zrínyi group at Prince Ferenc Rákóczi memorial house

(HU)

Ma is korán kezdtük a napunk. Az ébredés után egy kiadós reggeli várt ránk az ebédlőben. Az étkezést követően autóbuszunk elindult Kassa felé.

Bár az utunk hosszúnak és fárasztónak ígérkezett, Tibor bá’-nak sikerült már az elején feloldania a hangulatot néhány jó viccel. Az út valóban hosszú volt, de kicsit sem fárasztó.

A csapat végigdalolta a több órán át tartó utazást. Kassára megérkezvén először elvesztünk a gótikus stílusban épült Szent Erzsébet Dóm gyönyörében. A Dóm alatt elhelyezkedő kriptában leróttuk tiszteletünket II. Rákóczi Ferenc sírjánál. Ezt követően a Rodostói Ház másolatához vezetett utunk, sok mindent megtudtunk a fejedelem életéről. Kassáról visszatértünk Magyarországra és Vizsoly irányába indultunk el. Az itt található református templomban megnézhettük az első magyar nyelven íródott Vizsólyi Bibliát. Ezután betekintést nyerhettünk a régi nyomdák világába.

Következő állomásunk Tállyán volt, ami Tokaj borvidékének egy kulcsfontosságú települése. Meglátogattuk azt az evangélikus templomot, ahol Kossuth Lajost keresztelték, ahol Koroknai Károly rengeteg információt megtudtunk a borvidék történelméről, sajátosságairól, szépségeiről. A tartalmas előadás után a Hollókői család borospincéit látogattuk meg. Feledhetetlen élményben volt részünk, ugyanis megkóstolhattunk három féle, kiváló minőségű tokaji bort. A kóstoló után pogácsa és táncház várt minket. Ezt követően utunk hazafelé vezetett, ahol bőséges vacsorát kaptunk és átadhattuk magunkat a jól megérdemelt pihenésnek.

Hidi Dávid
Vitálos Zsóka