(EN) 

The Students Without Boundaries Program has been taking place since the last day of June. Until now, the Rakoczi Foundation has helped more than three thousand high school students to broaden their horizons, to get to know each other. They created a family, a network which is a testimony: we belong together, we are connected. They helped us experience the treasures of Hungary and proved to us that being Hungarian is a gift. The Aykler family has been working on this noble goal for nearly twenty five years, bringing together students from Serbia, Transylvania, Transcarpathia and Slovakia.

Twenty three years. The last twenty three years required a lot of work, energy and patience. Over time, the legitimate question arose, is it worth fighting and striving for? The same question also arose in the coworkers, leaders, organizers and donors of the Foundation. Is it still worthwhile today, when opportunities are so much wider than 10-15 years ago? This is a serious and complex question, in spite of the fact that the answer is simple and straightforward – YES. Maybe even more so today than 5-10-15 years ago, when modern technology and development isolates people from human contact, alienates them from their natural environment and extinguishes the last spark of national identity. One of the basic aims of the Foudationás travelling camp is to prevent this, to show how to be a productive member of a community without boundaries, be and organizer of and contributor to it. The camp demonstrates to us what it feels like to be a Hungarian, what a treasure it is that we were born Hungarian, regardless of where we were born or live today, even in this accelerated, connected world. Also, the camp has a tremendous moral value, serving as exemplar how to improve the lives of hundreds of young people merely through love, determination and self sacrifice

Yes, it is worthwhile. It is unquestionably proven by the Zrinyi groupás Sunday evening program Who Knows What, where everybody demonstrateds their talents, brought their local traditions and once again, in spirit, united the Southern and Northern regions, Transylvania and Subcarpathia. Forty six young people from the Carpathian basin, in 32 numbers and through three hours, held us all spellbound, made us laugh and cry and become sentimental. This evening was the well deserved fruit of the tiresome work of the past year. These priceless three hours stand as proof that Hungarian values, traditions are still alive and strong. The talented young people brought out tears and strong emotions through dance, song and poetry. This is the evening, and these are the two weeks, which promise strength, determination and motivation for the future. Yes, it most certainly is worth it.

Magor Örs Köllő (Zrínyi group)

A Zrínyi csoport vezetői: Dancs Krisztina, Köllő Magor Örs, Péntek Bori, Lukács Tibor
Leaders of the Zrínyi group: L-R: Krisztina Dancs, Magor Örs Köllő, Bori Péntek, Tibor Lukács

(HU)

Július első felében zajlik a 23. Rákóczi Magyarságismereti Mozgótábor, most  mondhatja el az Alapítvány magáról, hogy három ezer külhoni fiatalt  kötött össze, színesítette világra való rálátását megteremtve közöttük egy családi kapcsolati hálót, mely egy életre bizonyságot ad: egymáshoz tartozunk, valami összeköt Bennünket.  Megismertette velük Magyarország kincseit élményeket élményekre halmozva és bizonyította be nekik, hogy jó magyarnak lenni.  Lassan egy negyed évszázada dolgozik az Aykler házaspár és lelkes csapata ezen rendkívül nemes cél érdekében, összetoborozva  Délvidék, Erdély, Kárpátalja és Felvidék fiataljait és egy életre szóló élményt szerezve ezáltal nekik.

Huszonhárom esztendő. Az elmúlt huszonhárom év rengeteg munkát, időt, energiát és türelmet követelt. Időközben jogosan felmerülhetett a kérdés, hogy megéri még ezért harcolni, küzdeni? Felmerülhetett ez a kérdés az Alapítvány munkatársaiban, a vezetőkben, a szervezőkben és a támogatókban. Érdemes még most is, amikor a lehetőségek palettája messzemenően színesebb és szélesebb, mint 10-15 évvel ezelőtt. Komoly, nehéz és komplex kérdés ez, ennek ellenére a válasz egyszerű és határozott, megéri. Talán jobban, mint ezelőtt öt-tíz-tizenöt éve,mivel most a technika és a fejlődés hátulütői tönkre teszik az emberi kapcsolatokat, elidegenítve őket környezetüktől, eloltva bennük a nemzeti öntudat legutolsó szikráit is. Az Alapítvány Mozgótáborának egyik alapvető célja pedig pont ezt előzi meg, hiszen megmutatja nekünk, hogyan lehet országhatárok nélkül egy közösség szerves része lenni, azt szervezni, azzal együtt élni. Megmutatja nekünk, milyen érzés valójában magyarnak lenni, hogy mekkora érték az, hogy  magyarnak születhettünk, függetlenül élet- és születési helytől még a mai ,,felgyorsult” világunkban is. Ezen felül a Mozgótábornak hatalmas erkölcsi példaértéke is van, hiszen megmutatja azt is, hogyan lehet csupán szeretettel, kitartással, önfeláldozással száz, meg száz fiatal életét jobbá tenni.

Igen, megéri. Megéri és ezt megkérdőjelezhetetlenül bizonyítja a Zrínyi csoport vasárnap esti ,,Ki Mit Tudja”, ahol mindenki megmutatta tehetségét, elhozta az otthoni hagyományokat és újra egyesítette lélekben Délvidéket, Erdélyt, Kárpátalját és Felvidéket. Negyvenhat külhoni fiatal harminckét csodálatos produkciója három órán keresztül szótlanul, vigadalomban, könnyekben, meghatódottságban tartott minket, egymást, mindenkit. Ez az este az elmúlt év fárasztó munkájának jól megérett és megérdemelt gyümölcse. Egy megfizethetetlen három óra, amely bizonyítja, hogy a magyar értékek, hagyományok még mindig élnek, élesek és erősek. Könnyek között, érzelmekkel eltelve bontakoztak ki a tehetségesebbnél tehetségesebb fiatalok, legyen szó táncról, énekről, szavalatról.  Ez az az este és ez az a két hét, amely erőt, bátorságot és motivációt ad a jövőre tekintve, hogy igenis megéri.

Köllő Magor Örs (Zrínyi csoport)

A "Ki Mit Tud" hatása / The effect of the Talent Show